2018.12.25.

Mt.1,18-25

Jézus Krisztus születése pedig így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy áldott állapotban van a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta őt megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor azonban ezt végiggondolta magában, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami benne fogant, az a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuélnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, ahogyan az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.

            Ünnepi igénk emberi főszereplőjeként Jézus nevelőapjával, Józseffel találkozhatunk.

            József igénkben az engedelmesség mintapéldánya.

            De nem úgy engedelmes, mintha az agyát üresbe tette volna, és csak hagyta volna, hogy Isten pl. üres fejű marionettbábuként, vagy éppen egy nem gondolkodó robotként ugráltassa.

            Isten ugyanis az engedelmes szívünkben és a mindent átgondoló elménkben is ott kell hogy legyen, ott is kell hogy működjön, hogy azt is felhasználhassa, hogy így mégis valósulhasson az Ő akarata az életünkben.

            Ezt tette József is végig, az egész karácsonyi történetben, amikor minduntalan csak engedelmeskedett az Isten parancsának.

            Meggyőzte őt az angyali üzenet minden egyes alkalom során – a későbbiekben még visszatérek majd arra, hogy minden egyes olyan jelenetben, amikor József szerepel, az engedelmesség jellemezte őt.

            Mert József mindent mérlegelve megtette mindig azt, amit Isten kért tőle.

            Folyamatos az isteni irányításból élt, és tudta, hogy az Úr mindig teljesen odafigyel az emberi elmére, annak gondolkodására, félelmeire, elképzeléseire; és ezeket felhasználva tartja a kezében az eseményeket.

            Így volt ez 2000 éve, és nincs ez másként ma sem.

            Higgyük el karácsony ünnepén, hogy Isten nagyon is kezében tartja a szálakat, hogy mi történjék a világgal, hogy mi legyen Európánkkal, benne a mi népünkkel, hogy mi lesz majd az ő evangéliumának az ügyével és az egyéni személyes sorsunkkal.

            Neki valamennyiünk életével terve van, és ha valaki Isten vezetése szerint él, akkor az az élet egyértelműen a helyére kerül.

            Lehetséges, hogy jönnek nehézségek, útelágazások, változtatások, fájdalmak, talán veszteségek, de Ő ezeket is fel tudja használni, hogy az életünket meggazdagítsa.

            A szentírásunkban amúgy egyetlenegy szót sem szóló, soha meg nem szólaló férfiú valójában az odafigyelés művészetét gyakorolja.

            Az eseményeket igazgató Isten mellett ott van ő, mint egy igazgatható, vezethető, értelmes és hívő ember, aki feltétel nélkül bízik Istenben.

            Ma konkrétan azt a karácsonyi jelenetsort olvashattuk róla, hogy ezzel a vezetettséggel vette magához az akkor már áldott állapotban lévő feleségét, Máriát.

            Nem lehetett ez könnyű feladat Józsefnek.

            Minden részletében meg kellett emésztenie azt, hogy az érkező gyermek életében ő csak egy nevelőapa lehet.

            De ha nem értette meg minden részletében Isten vele való terveit, akkor is teszi azt, amit az Úr mondott neki.

            És miért? - egyszerűen csak azért, mert az Isten mondta, és ő pedig feltétel nélkül bízott benne.

            Ugyanez ismétlődött meg amúgy, ahogy azt már pár perce előre jeleztem, karácsony után is Betlehemben.

            Akkor meg azt az álombeli üzenetet kapta József, hogy vegye a gyermeket és annak anyját, és meneküljön azonnal Egyiptomba, mert halálra keresik a gyermeket; és maradjon is ott velük egészen addig, amíg újabb utasítást nem kap.

            Gondolom, hogy ott Egyiptomban már alig várhatta, hogy visszamehessenek Názáretbe, hiszen várta otthon a munkája – talán egy csomó asztalos és ácsmunkát, valamint rengeteg megrendelést hagyott otthon.

            Már az is mennyire késleltette, hogy a népszámlálás miatt Betlehembe kellett mennie, ott megvárnia, amíg a szülés után valamennyire megerősödik Mária.

            Nyilván az volt benne: de jó lenne mielőbb hazajutni; erre még tovább kellett menekülnie, és ott még évekig élnie.

            Isten pontosan megmondta: addig maradtok ott Egyiptomban, amíg majd újra nem szólok neked.

            Mindegyik jószefes karácsonyi jelenetből az jön le, hogy amire mi emberek amúgy roppantul feszülten, idegesen, panaszkodóan és türelmetlenül szoktunk reagálni; arra ő valami oknál fogva pont nem így reagál, hanem mindig nyugodt marad és nem idegeskedik, és egyáltalán nem veszi zokon Istentől az életének ilyetén alakulását.

            Mivel ez volt számára az útmutatás, ő azt követte.

            Nem aludt rá egyet, mert erre nem kell aludni.

            Nem fontolta meg és nem várt, hogy hátha valahogy mégis másképp alakulhat majd a sorsa.

            Nem, ő tudta, hogy Isten nem fogja meggondolni magát, mert Ő nem játszik az övéivel.

            És ha Isten azt mondta, akkor azt én csinálom.

            Hogy ehhez módosítani kell a saját terveimet, az nem számít.

            József nem bábú és nem robot, nagyon is megfontolt, átlátja a helyzetet, dönt és módosít, ha kell.

            Vezethető ember.

            Minket vezethet-e Isten ugyanígy?

            Tudunk-e feltétel nélkül így bízni benne?

            Menni, amerre Ő küld; és tenni, amit Ő mond.

            A mai hívőket többnyire már nem az álmok által vezeti, bár talán néha még úgy is.

            Gyökössy Endrének jelent meg egy könyve, aminek nagyon találó a címe: Isten elfelejtett nyelve: az álom.

            Miért is ne tehetné meg, hogy még akár ezen keresztül, azaz az álmaink által is üzenjen.

            De ha már kevésbé az álom az üzenet közege, akkor mostanság honnan is szerezzünk tudomást arról, hogy Istennek mi az életünkre vonatkozó parancsa?

            Talán meg fog jelenni majd az életünkben nekünk is egy angyal, aki majd eligazít bennünket.

            És ezen angyalok nem feltétlenül bírnak szárnyakkal, mert egy szerettünk, egy embertársunk, vagy akár még az egyház és a gyülekezet is éppúgy lehet angyalunk.

            De Istennek mégcsak angyalok sem kellenek mostanság, merthogy a rendelkezésünkre áll egy könyv, amit Szentírásunknak tarthatunk.

            Ahhoz, hogy engedelmes életet tudjunk élni, ahhoz abból meg kell ismernünk azt, hogy mit mond nekünk Isten.

            Merthogy általában most már ezt a módszert veti be Isten, amivel szól hozzánk: vezet az Ő Igéje által.

            Mi már így foghatjuk minden nap a kezünkbe a Bibliát: Uram, milyen útmutatást adsz a számomra?

            És hinni Istenben még azt is jelenti, József példáját is látva: azonnal engedelmeskedni.

            Nem üres aggyal, hanem tele szívvel.

            Amit ezzel megértettem, azt teszem.

            Akkor is, ha ehhez módosítanom kell a terveimet; akkor is, ha körülöttem egészen mást mondanak az ismerőseim, akkor is, ha még a saját szívem is egészen mást tanácsol; hiszen, ha megértettem, hogy mi Isten akarata, akkor én azt feltétlenül megteszem.

            József magatartásából kiderül az is, hogy hívő embernek lenni azt jelenti: minden tekintetben teljesen Istentől függ az, aki reá bízta magát.

            Isten határozza meg az időpontokat, hogy mikor mit csináljon; és Isten jelöli ki a helyünket, és még annak a módját is, hogy hogyan jussunk oda.

            Ez a teljes kiszolgáltatottság a mindenható és szerető Istennek, nos, pont ez egy sajátos paradoxon, ez őrzi meg az embert az egyébként nyomasztó kiszolgáltatottsági érzéstől.

            Mert aki neki kiszolgáltatta magát, az tudja, hogy tökéletesen védve van, az Isten gyermekeként élhet akkor is, ha az ő életében is elérkeznek nehéz pillanatok.

            Isten a fájdalmak, veszteségek között is segítő kezet, útmutatást ad övéinek, és a jelenlétét megmutatja a legnagyobb gondok közepette is.

            Csak legyünk készek tenni azt, amit Tőle kaptunk útravalóul.

            Mi sokszor morfondírozunk titkos tiltakozásainkkal: reméljük, nem lesz mit megérteni, mert mi tudjuk, hogy mit akarunk csinálni.

            De Istennel nem lehet játszani.

            Valaki vagy őszintén, és feltétel nélkül kész engedelmeskedni neki, és akkor egyre jobban fogja érteni, hogy Ő mit mond; vagy pedig megy a saját feje után, és azt csinálja, amit akar, leggyakrabban zsákutcákba jutva.

            József vezetettségének köszönhető, hogy egy egykori próféciák aztán mind beteljesedhettek; hogy a Megváltó Betlehemben szülessen meg, hogy Egyiptomban élje gyerekkorát, hogy végül Názáretben nőljön fel.

            Jézus úgy tudta betölteni az egykori jóslatokat, hogy nevelőapja, József teljes mértékben Isten akaratában járt.

            És ezt úgy érte el, hogy mérlegelte a helyzetüket,  hogy neki hogy kell megvédenie asszonyát és annak gyermekét, a hite szerint a világ messiását.

            Ezért József elméjét Istenre hangolva meghozta a helyes döntést, és az egész addigi életét, sőt az egész felépített életét képes feláldozni.

            A nevelt fiú, Isten Egyszülöttje így töltheti tehát be egy ember engedelmessége révén mindezen próféciákat és értelmezéseket.

            Lám, Isten így képes felhasználni az embervilágot, akár még mi magunkat is arra, hogy valami az ő akarata szerint alakuljon.

            Merem remélni, hogy ünnepünkben és aztán a szürke hétköznapjainkban is így lehetünk az eszközei, sőt mi több, akár még a munkatársai is neki, hogy akár még rajtunk keresztül is tudjon használni a világ javára.

            Isten adja, hogy karácsony ünnepén még inkább tudatában legyünk az Ő uralmának, és tudatosan, Vele, Általa vezetve, Neki engedelmeskedve akarjuk megélni életünk örömeit és fájdalmait egyaránt; és lehessünk így segítők a kezében.