2017.11.26.
2.Pt.3,3-14
Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Mert mióta az atyák elhunytak, minden úgy maradt, amint a teremtés kezdetétől fogva van.” Mert rejtve marad előttük, szándékosan meg is feledkeznek róla, hogy egek régóta voltak, és föld is, amely vízből és víz által állt elő az Isten szavára. Ez által az isteni szó által az akkori világ özönvízzel elárasztva elpusztult, a mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára. Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap. Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért tehát, szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.
Tertulliánusz egyházatya, az Apológia című munkájában a következőket írta: "Mi keresztyének nem vagyunk sem brachmanok, sem fakírok. Nem is bujkálunk ember nem lakta erdőkben. Isten semmiféle ajándékát nem vetjük meg, csupán helyesen élünk vele. Veletek együtt utazunk és katonáskodunk. Veletek együtt műveljük meg a földet, és veletek kötjük üzleteinket."
Egy ismeretlen pogány szerző pedig így ír a keresztyénekről az ókor végén: "Meglepő és csodálatos az, ahogyan élnek. Van országuk, és mégis jövevények. Mint polgárok a többiekkel együtt részt vesznek a mindennapok dolgaiban, és mégis úgy hordozzák a terheiket, mint idegen vándorok. Minden idegen ország olyan a számukra, mintha szülőföldjük lenne, és szülőföldjük, mint egy idegen ország. Itt a földön élnek, de ők a menny polgárai. Engedelmeskednek a törvény előírásainak, de életükkel túltesznek azon. Áldják azokat, akik gyalázzák őket. Idegenek, mert idegen, azaz nem földi, nem emberi az az erő és lélek, ami bennük munkálkodik. Istentől van, mennyei eredetű. De éppen ezért nem idegenkednek e világtól, sőt Isten szeretetének, eljövendő új világának előjelei, hírnökei, munkálói ebben a világban."
Ez a jövevény-sors jellemző ránk keresztyénekre az egész egyháztörténetünk során, de az igazán hívők ezt a sorsot minden egyes korban igazi reménységgel élik meg.
Akik Jézussal összekötötték már az életüket, azok valóban tudják azt, hogy Istennek minden ígérete igaz, és amit Krisztus mondott, az bizonyosan beteljesedik.
De persze azért azt is látnunk kell, hogy ez a világ (bármelyik korban is legyen az) egyáltalán nem veszi komolyan a keresztyéneket – akik ott voltak hétfőn Maróth Miklós akadémikus előadásán, azok ezt ott is hallhatták: minket, Európát, a kultúrkörünket már nem veszi komolyan a tőlünk eltérő világ – az iszlám-hitűek főképpen nem.
És nem veszi komolyan a világ, de még a keresztyén világba tartozó emberek zöme sem, azt a tanítást, amely Krisztusról és az Ő szeretetéről hangzik.
Hallhattuk a számokat a múlt héten a teológus hallgatótól: Magyarországon 2,9% a valódi gyakorló keresztyén ember száma a KSH adatai szerint.
Péter apostol az Újszövetség korban hozzánk legközelebb álló, a legújabban keletkezett levelében 3 világot különböztet meg: a teremtett világot, a jelenvaló világot és az eljövendő világot, amelyet Isten elkészített.
De azt is mondja az apostol, hogy mindegyik világban Isten az, aki kézben tartja a dolgok menetét.
Arról is beszél az apostol, hogy bizony az utolsó időkben élünk – és még akkor is így van ez, ha lassan már 2000 év óta ezt állítjuk mi keresztyének, szinte minden korban várva az eszhatológikus beteljesedést, a végítélet napját: "Dies ille, dies illa, solvet secum in favilla, teste David cum Sibilla." - hangzik Mozart híres Requiemben is.
Vártuk, vártuk – de még mindig késik; nem jön; egyre csak várat magára; ezért aztán nem csoda, hogy minden korban támadnak csúfolódók, akik azt mondják, hogy nevetséges dolog azt felvetni, hogy Krisztus él és hogy újra eljön, meg hogy lesz ítélet.
Mosolyognak ezen és gúnyolódnak.
Péter viszont azt mondja az ilyenekről, hogy ezeknek az életvitelük az, tehát ahogyan élnek és viselkednek, ahogyan beszélnek és ahogy csúfolódnak, no éppen az a bizonyítéka annak, hogy amit a próféták előre mondtak, az teljesedik be, méghozzá szó szerint; Ti, akik viszont Krisztus követői vagytok, csak úgy tudtok a csúfolódókkal szemben megállni, hogyha „viasz nélkül” valók vagytok.
Tudom, furcsa, amit most mondtam.
Merthogy az igei felolvasásban sehol sem szerepelt ez a bizonyos „viasz nélkül” kifejezés.
Nos, igaz, új fordításunkban nem tudták ezt már a mai magyar világ valóságának szó szerint visszaadni, ezért kissé másképp fordították Péter kérését; pedig itt ezen a helyen épp ez a speciális kifejezés szerepel, hogy „viasz nélkül valók legyetek”.
Mit jelent ez, hogy viasz nélkül valók vagytok?
Nos, némi kis latin tudásunkat kell előszednünk vagy akár az angolt is, ami szinte egy az egyben (pedig nem is latin nyelvről van szó) vett át a speciális latin kifejezéseket.
Merthogy az eredeti angol nyelvben az "őszinte" szó a latin „viasz nélküli” szóból ered.
Mire célozhat itt az ugyan görögül fogalmazó, de már latin közegben élő, egyébként arámi nyelvű Péter?
Arra, hogy őszintének lenni, azaz viasz nélkülinek lenni arra emlékeztet, amikor régen a fazekasok gyártották az edényeiket, de nem mindegy lett közülük megfelelő: egyik-másikon egy-két pici hajszálrepedés támadt, ahol aztán a használat közben bizony az edény ereszteni kezdett.
A már akkor is kifinomultan manipuláló ókori fogyasztói társadalomban arra a taktikus kereskedelmi alapötletre jutott valaki, hogy van megoldás a selejtes edényekre: egyszerűen csak be kell viaszozni az egészet, szép is lesz, mutatós is, csillogó is, és a viasz még tart is, beburkol, szigetel, ápol és eltakar; de legalábbis addig biztosan kitart, amíg eladjuk, amíg egypárszor használják.
Ez a taktika manapság sem ismeretlen a reklámok és a fogyasztásra buzdítás világában; egy kicsit megnyugodhatunk: már az ókorban is így csinálták.
Tehát szép fényesre beviaszozták az edényt, amit aztán megvett és hazavitt a gyanútlan vevő.
Egy ideig jól működött hidegen használva az edény, de ha melegvízet tettek bele, akkor szép lassan megolvadt a repedéseknél a viasz, és bizony elkezdett csöpögni a víz.
Reklamációnak pedig helye nem volt, a pénztártól való távozás után, pláne egy-két hét-hónap után.
Aztán persze erre a kereskedelmi taktikára rájöttek egy idő után maguk a vevők is, úgyhogy azt csinálták a vásárláskor, hogy amikor megvették az edényeket, akkor azokat a nap felé fordították, és bizony, ahol viaszolva volt, és nem volt igazából valódi agyag, ott átszűrődött a fény.
Legyetek viasz nélkül valók, azaz őszinték!
Azt mondja Péter ezzel a szóval, hogy ne olyanok legyetek, mint a hibás edény, ne legyen túlflancolt, álságos, titkosan hazug, maszkabálos, álarcos, hibákat eltakarni akaróan kicicomázott, azaz viaszozott az életetek: ami kívül bár fényes, de valójában repedezett; hanem legyetek tökéletesek, olyanok, amire alkottatok.
És még hibáitokon is jöjjön át a Fény, ott leginkább!
Legyetek használható edények Isten, a nagy Fazekas kezében – hogy a jeremiási képpel éljek.
Ha olyanok vagyunk, mint a tiszta edények, mint Krisztus a maga tisztaságával, akkor akármerre forgatják ki azt, amit mondunk; attól még a magunk repedéseivel együtt, és tán pont amiatt is a világ bennünk egy hiteles életet lát.
Még akkor is így van ez, ha csúfolódnak, ha kinevetnek, ha hazug módon rátok bizonyítanak egy csomó álságos dolgot; és azt mondják, hogy hiába éltek szentül.
Hiába mondják a csúfolódok: „Hol van Jézus? Hol van eljövetelének ígérete? Miért nem tesz már valamit a világ nyomorúságai ellen? Vagy tán Ő okozza? No, olyan Isten meg nem is kell! Szóval, nincs is Isten.”
De sokszor hangzik ez csúfolódva, gyalázkodva; és manapság is divattá lett a keresztyéneket és az egyházakat világszerte csúfolni és bántani a többi vallás vagy a globalizált világ részéről politikai rendszertől függetlenül.
És valóban, mintha a keresztyénség tényleg egyre erőtlenebb lenne, és sokan állíthatják, talán joggal is, hogy már nincs ott a valódi lenyomata a világban igazán.
Tavaly Angliában a statisztikák szerint többen voltak focimeccseken, mint ahány keresztyén elment a saját felekezetének az istentiszteletére.
Mintha a világ állapota is ezt mutatná, hogy nincs már igazán átütő ereje a keresztyén hitnek; valóban úgy tűnik, mintha nem változna általunk jó irányba semmi, mintha semmilyen hatása nem lenne Krisztus követőinek.
Ebben a helyzetben még Istenről bizonyságot tenni, meg arról, hogy majd eljön Jézus és igazságot tesz? - nos, tényleg nem egyszerű -; de Péter azt mondja, hogy jó, hogyha a hívők nem ijednek meg ezektől a fejleményektől; jó, hogyha nem veszik komolyan a csúfolódók csúfolódását.
Mert csak az történik és pont úgy, amit és ahogy azt a próféták amúgy is előre megmondták.
Viszont mit mondott Uratok?: „Eljövök hamar. Nem kések el az ígérettel.” + és ahogy azt már Habakuk próféta is megmondta: "Ha késik is az Isten, bízzál benne."
Látszólag minden úgy tűnik, hogy elveszett: elönti a világot az erőszak, a kegyetlenség, a szeretetlenség, a kíméletlenség; látszólag semmilyen kiút nincsen, és semmiféle megoldást nem talál már az ember.
De ha késik is, bízzál benne, mert Ő nem késik el. Ahogy Kánában sem késett el, és időben közbelépett. Ahogy Lázár sírjánál sem késett el, aki ugyan meghalt és eltemették, de Urunk még az élet és halál nagy kérdése fölött is ott áll, és a már negyednapos halottnak is azt mondta, hogy: Lázár, gyere ki, és az kijött.
Nem késett el Isten.
Azt mondja Jézus, hogy „íme eljövök hamar. Én veletek vagyok a világ végezetéig minden napon.”
Istennek nem idő a mi általunk érzékelt idő, és nem tér a mi általunk érzékelt tér.
Péter ezért emlékeztet a 90. zsoltárra: Mert ezer esztendő annyi az Isten előtt, mint a tegnapi nap, mely elmúlt. Mintegy őrváltásnyi idő. Egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő, mint egy nap.
Ne félj, embervilág, minden ellenkező tapasztalatod ellenére sem!
A múló évek ellenére sem! Urad nem késik.